A legutóbbi értékpapírjelentés az IG Port, a Production I.G (Kaiju No. 8) és a WIT Studio (Attack on Titan S1-3) anyavállalatától, felfedte, hogy a Netflix 3,573 milliárd jent (24,3 millió dollárt) fizetett a cégnek a 2025 májusában záruló pénzügyi évben.
Ebből 1,53 milliárd jen (10,4 millió dollár)—amelyet a Netflix Global, LLC. fizetett—az IG Port „szerzői jogi üzletág” szegmensébe került, amely magában foglalja a Netflix által az IG Port címek streaming jogainak licenceléséből származó bevételeket. A Kimi ni Todoke 3. évada (animációs produkció a Production I.G által) jelentős hozzájáruló volt, a Netflix egy összegben fizette ki a szerzői jogi licencdíjat. A Netflix az Production I.G szerzői jogi eladásainak majdnem 40%-át tette ki (összesen: 3,956 milliárd jen).
Továbbá a Netflix Studios, LLC. 2,04 milliárd jent (13,9 millió dollárt) fizetett az IG Portnak „videó produkció” címén, ami lehetőséget ad arra, hogy beszéljünk az anime termelés, a szerzői jogok és a Netflix iparági részvételének néha átláthatatlan természetéről. Hasonlóan más anime streaming szolgáltatókhoz, mint a Crunchyroll és a HIDIVE (Sentai Filmworks), a Netflix is licenceli a harmadik felek elsőfutamú és hátralévő katalógus címeinek terjesztési jogait, miközben gyakran allicencel más streamerektől, például a Crunchyrolltól. Azonban ellentétben más streamerekkel, nem vesz részt formális produkciós bizottságokban.
Netflix, Production I.G, Kimi ni Todoke 3. évad és produkciós bizottságok
A produkciós bizottságokban általában több befektető közösen fektet be egy anime IP fejlesztésébe, és a nyereséget a részesedések arányában osztják el (széles értelemben, bizonyos díjak levonása után). A legtöbb anime a produkciós bizottság módszerével készül, és a legtöbb anime említi a produkciós bizottságot a szerzői jogban, az eredeti szerző és a mű kiadója mellett (ha az anime adaptáció).
Az anime létrejötte korai szakaszaiban, például egy anime terv, koncepció művészet stb. elkészítésekor, a japán anime szerzői jogok az audiovizuális értelemben jelölik a szerzőket. Ez magában foglalja a stúdiót is, amely természetesen nagy mértékben részt vesz a kreatív folyamatban, így szerzőség jogával is bír.
Az anime gyártásának egy bizonyos pontján, sokkal azelőtt, hogy azt nyilvánosan bemutatnák teaser-ekben és más marketing formákban, a stúdiók gyakran már nem szerepelnek a szerzői jogban. Ekkor általában csak az eredeti kiadó/szerző és a produkciós bizottság neve marad. Ez jelzi, hogy megállapodások születtek arról, hogy a stúdió átadja a szerzői jogot a produkciós bizottságnak, és nem gyakorolja a morális jogokat a produkciós bizottság anime felhasználásának módja felett.
A produkciós bizottság létezése általában azt is jelzi, hogy a bizottságot alkotó cégek finanszírozták az animét. Ebben az értelemben a szerzői jogok információt nyújthatnak a videó gyártási díjak forrásáról, összehasonlítva például a Kimi ni Todoke 3. évad szerzői jogával, amely így olvasható: „© Karuho Shiina / SHUEISHA, Production I.G” (— ez egy Shueisha és Production I.G koprodukció volt!? (Spoiler: Nem.)). A bizottság tagjai gyakran nyilvánosan is fel vannak tüntetve az anime krediteiben, vagy egyes mértékig a kreditek egyéb részeiből is következtetni lehet rájuk.
Mellesleg, az IG Port következő legnagyobb hozzájárulója a Netflix után a Toho volt (1,05 milliárd jen, 7,1 millió dollár). Ezt a kifizetést „videó produkció”, „szerzői jog” és „egyéb” üzletágak alatt könyvelték el.
Szerzői jogi átruházások – Miért? Miért nem?
A Netflix állítólag jelentősen magasabb videó gyártási díjakat fizet, mint az átlag, különösen azoknál a sorozatoknál, ahol a teljes szerzői jogot megszerzi. Ennek ellenére Terumi Nishii, veterán animációs rendező és az anime alkotói jogok szószólója, 2021-ben azt nyilatkozta az ITmedia-nak, hogy bár a Netflix költségvetései „körülbelül kétszer annyira” rúgnak, mint a normál költségvetések, ez nem vezetett az animátorok fizetésének ugyanazon ütemű emelkedéséhez. „Ez olyan pénz, ami a sivatagban esett, de a homokba szívódott fel,” mondta, mivel a pénz a stúdiókat támogatta, amelyek saját hiányaikat és működési szükségleteiket fedezték, nem pedig az animátorokhoz, különösen a szabadúszókhoz jutott.
Az anime producer és tanácsadó Jerome Mazandarani (Cannon Busters) nemrégiben azt mondta: „A stúdiók a produkciós költségvetés egy részét saját hasznukra elkülönítik. Mielőtt egyáltalán elkezdenék a munkát. Ez a pénz nem megy az animátorokhoz.”
A szerzői jogi átruházások hasznosak lehetnek olyan stúdiók kreatívjai számára, akiknek nincs más módjuk az anime finanszírozására, vagy olyan esetekben, amikor a stúdió kétségei vannak az IP hosszú távú kihasználásának képességét illetően. Természetesen a streamerek is alkalmaznak anime producereket, akik projekteket keresnek a fejlesztéshez és munkát kínálnak a stúdióknak. Így pénzt lehet keresni az elfogadással. Azonban a szerzői jogi átruházások a Netflix/produkciós bizottságok és a stúdiók közötti hatalmi dinamikára is utalhatnak, amelyek rövid távú finanszírozásra szorulnak, még akkor is, ha az átruházás hosszú távú lehetőséget jelent.
Nishii hozzátette: „Azok a művek, amelyeket a Netflix teljes mértékben finanszíroz, a Netflix IP-jává válnak, de azoknál a műveknél, amelyeket egy produkciós cég önállóan készít, majd később a Netflixre hoz, a produkciós cég birtokolhatja az IP-t.”
Mindezek mellett a szerzői jogok nem feltétlenül árulnak el sokat az IP finanszírozásáról vagy ellenőrzéséről. Végül is nem egyértelmű, hogy a Shueisha egyáltalán hozzájárult-e bármilyen forrással a Kimi ni Todoke 3. évadhoz.
Az IG Port jelentése azt sugallja, hogy a Kimi ni Todoke 3. évad lehet az egyik példa, ahol a Netflix csak a streaming jogokat licenceli; az animét „megbízási munkaként” említették, és az IG Port jelezte, hogy sem ők, sem leányvállalataik nem fektettek be ebbe a sorozatba.
Összességében a tanulság az, hogy a szerzői jogok nagyon keveset árulhatnak el az IP finanszírozásáról vagy ellenőrzéséről.
